www.kecskemeti-mental.hu

Sokszor hallom ezeket a mondatokat segítő szakemberként. És személy szerint nekem is nagyon jó, ha valakihez fordulhatok… elmondhatom… kimondhatom…Beszélhetünk valakinek arról, hogy mi van bennünk, mi kavarog a lelkünkben, legyen az nehézség, egy jó dolog vagy egy változás lehetősége és annak következményei.

És igen… néha nagyon nehéz kimondani. Legszívesebben kikiabálnánk a világba, hogy „Figyeljetek már, itt vagyok!”, de valami megakadályoz benne. Pedig már régóta tudjuk, hogy a beszélgetéseknek gyógyító erejük van. Természetesen csak akkor, ha a meghallgató hitelesen, teljes elfogadással és empátiával fordul felénk.  Nem akarja megmondani, hogy mi a jó nekünk, mit kellene tennünk és gondolnunk, hanem felnőttként kezel. Kísér azon az úton, ahol megtalálhatjuk a lehető legjobb megoldásokat saját magunk számára.

A függő klienseimet és hozzátartozóikat, szenvedélybeteg segítőként kísérem a felépülés útján, egyéni vagy párkonzultáció keretei között. Fontosnak tartom, hogy beszélgetéseink középpontjában az ember álljon és ne a betegsége. Természetesen a konzultációkon szó esik a függőségről, a felépülésről, a visszaesés jeleiről és számos olyan dologról, amely speciálisan a szenvedélybeteg helyzetről szól, de leginkább arról beszélgetünk, hogy az „itt és mostban” miként tud jelen lenni, mit érez, mi az, ami foglalkoztatja. Legyen szó a legegyszerűbb történésektől a legbonyolultabb emberi kapcsolatokig. És, hogy kinek mi a „legegyszerűbb”és a „legbonyolultabb”, az a beszélgetések során derül ki.

Számomra egy-egy találkozás azért is izgalmas, mert kölcsönösen hatunk egymásra. Az elmúlt évek alatt, a legtöbbet a klienseimtől tanultam, a családom és a tanáraim mellett. Tanultam a 12 éves kiskamasztól a 80 éves időskorú hölgyig bezárólag.

2009 óta tartok erőszakmentes kommunikációs tréningeket.Mit is jelent számomra az erőszakmentes kommunikáció? Talán a legfontosabbat, ami ahhoz kell, hogy jól tudjak kapcsolódni a másik emberhez, emberek csoportjához és hogy biztonságban érezzem magam a világban.  Nem születtem ezzel a tudással, nem volt benne a zsebemben, bár mennyivel könnyebb lett volna az életem. Örömmel tudatom, hogy megtanulható és készség szintjén elsajátítható.

A tréningeket kiscsoportos (7 – 10 fő) valamint egyéni konzultáció keretei között tartom. Mindkét formát nagyon szeretem. A csoportnak az az előnye, hogy több ember tudása, élettapasztalata adódik össze és egymást segítő közösséggé válhatnak a résztvevők. Megtapasztalhatják a „nem vagyok egyedül” érzését.   Az egyéni konzultáció pedig mélyebb intimitást biztosíthat a kliensek számára. Igazából mindkét forma Tőlünk, a résztvevőktől lesz elmélyült. Annyit tudunk kivenni belőle, amennyit beleteszünk.

2006-ban találkoztam először a mediációval és elvégeztem az alapképzést, majd párkapcsolati, családi mediációra szakosodtam.  Abban az időszakban, amikor a mediációról beszéltünk valakinek, mint alternatív konfliktuskezelési technikáról, sokszor visszakérdeztek, hogy „Milyen meditációról van szó?” Ezek sokszor vicces helyzetek voltak, mind a számomra és mind a klienseim számára. Amikor a meditációról a megnyugvásra, lelki békére asszociálok, ezek egyáltalán nem állnak távol a mediációtól sem. Hisz ez a célunk… a konfliktusainkat úgy rendezni, hogy egyikünk se jöjjön ki vesztesként, hanem a felek megtalálják azokat a megoldásokat melyek kölcsönösen jók a számukra.

Szeretettel várom Önt konzultációimra!